Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Magyar az, akinek fáj Trianon, mondják, mondjuk mi is talán sokszor.
A fájdalomnak van helye. Kiváltképpen a szívünkben, amikor valami olyat veszítünk el, ami számunkra különösen fontos és amit szándékunk szerint örökké megőriznénk. A fájdalom azonban vakká is tehet, és megbéníthat akkor, amikor tiszta gondolatokból fakadó tettekre van szükség.
A fájdalomnak volt helye, különösen a szíveinkben, amikor számunkra oly fontos volt, amit elveszítettünk. Ugyanakkor nem engedhetjük, hogy ez a fájdalom vakká tegyen és megbénítson. Ezért azt kell mondanunk, magyar az, akiknek már nem fáj, hanem akiket tettekre hív Trianon. Tiszta gondolatokból fakadó tettekre. Nem csak a határokon túl, de különös képpen a határon innen is.
Magyarok azok, akik képesek felismerni: Trianon nem az ok, ami a fájdalmat táplálja, csak az okozata, a következménye az elhibázott cselekvések láncolatának. Rajtunk múlik, hogy a jövőnek a fájdalmat adjuk tovább, vagy a tiszta gondolatokból származó helyes tettekre való törekvést, ami elengedhetetlen a rend megteremtéséhez, a helyreállításhoz.
Rendet kell tennünk, amely rend a fájdalom helyébe lépve alapozhatja meg a tettekhez szükséges tiszta gondolatokat. Legelőször a szívünkben, a lelkünkben és gondolataiban, majd a családunkban, a barátaink között, a városunkban, az országban, a magyar ajkú közösségeinkben határon innen és túl. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Trianon a múlt és a jelen legyen, de ne a jövő.
#HétfőReggeliNZgondolat
Magyar az, akinek fáj Trianon, mondják, mondjuk mi is talán sokszor.
A fájdalomnak van helye. Kiváltképpen a szívünkben, amikor valami olyat veszítünk el, ami számunkra különösen fontos és amit szándékunk szerint örökké megőriznénk. A fájdalom azonban vakká is tehet, és megbéníthat akkor, amikor tiszta gondolatokból fakadó tettekre van szükség.
A fájdalomnak volt helye, különösen a szíveinkben, amikor számunkra oly fontos volt, amit elveszítettünk. Ugyanakkor nem engedhetjük, hogy ez a fájdalom vakká tegyen és megbénítson. Ezért azt kell mondanunk, magyar az, akiknek már nem fáj, hanem akiket tettekre hív Trianon. Tiszta gondolatokból fakadó tettekre. Nem csak a határokon túl, de különös képpen a határon innen is.
Magyarok azok, akik képesek felismerni: Trianon nem az ok, ami a fájdalmat táplálja, csak az okozata, a következménye az elhibázott cselekvések láncolatának. Rajtunk múlik, hogy a jövőnek a fájdalmat adjuk tovább, vagy a tiszta gondolatokból származó helyes tettekre való törekvést, ami elengedhetetlen a rend megteremtéséhez, a helyreállításhoz.
Rendet kell tennünk, amely rend a fájdalom helyébe lépve alapozhatja meg a tettekhez szükséges tiszta gondolatokat. Legelőször a szívünkben, a lelkünkben és gondolataiban, majd a családunkban, a barátaink között, a városunkban, az országban, a magyar ajkú közösségeinkben határon innen és túl. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Trianon a múlt és a jelen legyen, de ne a jövő.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Ha létezik olyan fontos feladata a magyar szélsőjobbnak, aminek a megoldása csak saját magán (magunkon) múlik, ráadásul évtizedek óta görgetjük magunk előtt, akkor az feltétlenül az elmebetegek, futóbolondok kirostálása magunk közül.
Mivel a világnézet, amit képviselünk az hol a tiltott, hol a tűrt kategóriában van hosszú-hosszú ideje, ezért jó adag elszántság, már-már fanatizmus szükségeltetik, hogy talpon tudjunk maradni. Ez a hozzáállás azonban nem összekeverendő az eszelős, mániákus emberek által tanúsított hozzáállással.
Ugyanígy, bár szembenállunk a jelenlegi liberális korszellem rengeteg "dogmájával", de ez nem jelenti azt, hogy elmebeteg irányokat kellene elfogadnunk (laposföld, Szent Korona antenna stb. stb.).
A kérdéskör még hosszasan boncolgatható lenne, és érdemes is volna foglalkozni vele.
Mindenesetre, aki elmebetegnek tűnik, aki egy ostoba kreténnek tűnik, aki egy igénytelen állatnak tűnik, azt még akkor sem kell elfogadnunk, ha néha "zsidózik" egy jót.
#HétfőReggeliNZgondolat
Ha létezik olyan fontos feladata a magyar szélsőjobbnak, aminek a megoldása csak saját magán (magunkon) múlik, ráadásul évtizedek óta görgetjük magunk előtt, akkor az feltétlenül az elmebetegek, futóbolondok kirostálása magunk közül.
Mivel a világnézet, amit képviselünk az hol a tiltott, hol a tűrt kategóriában van hosszú-hosszú ideje, ezért jó adag elszántság, már-már fanatizmus szükségeltetik, hogy talpon tudjunk maradni. Ez a hozzáállás azonban nem összekeverendő az eszelős, mániákus emberek által tanúsított hozzáállással.
Ugyanígy, bár szembenállunk a jelenlegi liberális korszellem rengeteg "dogmájával", de ez nem jelenti azt, hogy elmebeteg irányokat kellene elfogadnunk (laposföld, Szent Korona antenna stb. stb.).
A kérdéskör még hosszasan boncolgatható lenne, és érdemes is volna foglalkozni vele.
Mindenesetre, aki elmebetegnek tűnik, aki egy ostoba kreténnek tűnik, aki egy igénytelen állatnak tűnik, azt még akkor sem kell elfogadnunk, ha néha "zsidózik" egy jót.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Jelen sorok írója első alkalommal 2007 nyarán járt Pride elleni tüntetésen. Akkor rengeteg szurkoló és nacionalista jött össze az ország minden tájáról, hogy közösen lépjen fel a deviánsok vonulása ellen. Azokban az években még "egyszerű" volt ez. A nyár valamelyik napján volt a Pride és ugyanazon a napon Az Ellenállás. Így, nagy betűvel és bizony sikerekkel. A társadalom érezhetően a normalitást képviselők mellé állt.
Aztán jött 2010 és a "jobboldali fordulat". Amitől mindenki azt várta, vagy legalábbis remélte, hogy bizonyos folyamatoknak megálljt parancsol a Fidesz vezette kétharmados kormány. Elérkeztünk a szokásos Pride rendezvényhez, és jött a kordon - az ellentüntetők köré az Oktogonon.
Eltelt egy évtized, és ma is azokat zárja valójában kordonok közé ez a magát nemzeti-kereszténynek hazudó kormány, akik folyamatosan kiállnak a normalitás értékei mellett. Szó szerint folyamatosan és nem csak Budapesten, de már vidéken is. Ma már ugyanis, 13 év "jobboldali" kétharmaddal a hátunk mögött ott tartunk, hogy a Pride nem egyetlen nap, nem egyetlen hét, nem egyetlen hónap. Egész évben zajlik az érzékenyítés munkahelyeken, iskolákban, a televízióban, az otthonainkban, köztéri padokon, és mára az egész országban.
Vagyunk néhány tucatnyian, akik az elmúlt évtizedben is folyamatosan próbáltunk ellenállni a legkülönbözőbb módokon. Többen a rendőrségi fogdákat és kihallgató szobákat is megjartuk a hajnali házkutatások után.
Eközben az lmbtq lobbiszervezetek háborítatlanul végezhetik társadalom és családromboló tevékenységüket, tarthatnak nyílt rendezvényeket. Van persze gyermekvédelmi törvény, csak nem tartalmaz szankciót. Elfelejtették, megesik. Ugyan már...
Mi viszont sosem felejthetünk el kiállni a normalitás mellett, sosem mondhatjuk azt, hogy ennek már semmi értelme ne lenne! Hétvégén pedig ismét Pride lesz. Azonban ne feledjük, a fellépésre nem csak egy nap van már szükség, hanem egy egész héten, egy egész hónapban, egy egész évben, és feltehető mostmár, hogy egy egész életen át!
#HétfőReggeliNZgondolat
Jelen sorok írója első alkalommal 2007 nyarán járt Pride elleni tüntetésen. Akkor rengeteg szurkoló és nacionalista jött össze az ország minden tájáról, hogy közösen lépjen fel a deviánsok vonulása ellen. Azokban az években még "egyszerű" volt ez. A nyár valamelyik napján volt a Pride és ugyanazon a napon Az Ellenállás. Így, nagy betűvel és bizony sikerekkel. A társadalom érezhetően a normalitást képviselők mellé állt.
Aztán jött 2010 és a "jobboldali fordulat". Amitől mindenki azt várta, vagy legalábbis remélte, hogy bizonyos folyamatoknak megálljt parancsol a Fidesz vezette kétharmados kormány. Elérkeztünk a szokásos Pride rendezvényhez, és jött a kordon - az ellentüntetők köré az Oktogonon.
Eltelt egy évtized, és ma is azokat zárja valójában kordonok közé ez a magát nemzeti-kereszténynek hazudó kormány, akik folyamatosan kiállnak a normalitás értékei mellett. Szó szerint folyamatosan és nem csak Budapesten, de már vidéken is. Ma már ugyanis, 13 év "jobboldali" kétharmaddal a hátunk mögött ott tartunk, hogy a Pride nem egyetlen nap, nem egyetlen hét, nem egyetlen hónap. Egész évben zajlik az érzékenyítés munkahelyeken, iskolákban, a televízióban, az otthonainkban, köztéri padokon, és mára az egész országban.
Vagyunk néhány tucatnyian, akik az elmúlt évtizedben is folyamatosan próbáltunk ellenállni a legkülönbözőbb módokon. Többen a rendőrségi fogdákat és kihallgató szobákat is megjartuk a hajnali házkutatások után.
Eközben az lmbtq lobbiszervezetek háborítatlanul végezhetik társadalom és családromboló tevékenységüket, tarthatnak nyílt rendezvényeket. Van persze gyermekvédelmi törvény, csak nem tartalmaz szankciót. Elfelejtették, megesik. Ugyan már...
Mi viszont sosem felejthetünk el kiállni a normalitás mellett, sosem mondhatjuk azt, hogy ennek már semmi értelme ne lenne! Hétvégén pedig ismét Pride lesz. Azonban ne feledjük, a fellépésre nem csak egy nap van már szükség, hanem egy egész héten, egy egész hónapban, egy egész évben, és feltehető mostmár, hogy egy egész életen át!
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Gyakran hallhatjuk, elsősorban melegkonzervatívoktól, hogy a homoszexualitás önmagában nem probléma, amíg a négy fal közt marad.
Ez egy hatalmas tévedés, ráadásul sok esetben tudatos tévedés, mert még jobboldali körökre is jellemző, hogy nem mernek a lehetséges megoldásról beszélni.
A legveszélyesebb valóban a lobbi, illetve a nyílt propaganda, de ettől a homoszexualitás betegség, és ezt ki kell mondani.
Azonban gyógyítható. A széles társadalom előtt szinte egyáltalán nem ismert a reparatív terápia fogalma, melyet a világ nagy részén üldöznek, annak ellenére, hogy a gyógyulás aránya magas.
Ha valóban keresztény és konzervatív kormányunk lenne, akkor az óriás plakát kampányok ezt a terápiát reklámoznák, és minden állami segítséget megadnának azoknak a szakértőknek, akik ezzel foglalkoznak.
Létfontosságú az utcai kiállás a Budapest Pride ellen, de az is, hogy felmutassuk az alternatívát, illetve hogy rámutassunk a hatalom álszent gyávaságára.
#HétfőReggeliNZgondolat
Gyakran hallhatjuk, elsősorban melegkonzervatívoktól, hogy a homoszexualitás önmagában nem probléma, amíg a négy fal közt marad.
Ez egy hatalmas tévedés, ráadásul sok esetben tudatos tévedés, mert még jobboldali körökre is jellemző, hogy nem mernek a lehetséges megoldásról beszélni.
A legveszélyesebb valóban a lobbi, illetve a nyílt propaganda, de ettől a homoszexualitás betegség, és ezt ki kell mondani.
Azonban gyógyítható. A széles társadalom előtt szinte egyáltalán nem ismert a reparatív terápia fogalma, melyet a világ nagy részén üldöznek, annak ellenére, hogy a gyógyulás aránya magas.
Ha valóban keresztény és konzervatív kormányunk lenne, akkor az óriás plakát kampányok ezt a terápiát reklámoznák, és minden állami segítséget megadnának azoknak a szakértőknek, akik ezzel foglalkoznak.
Létfontosságú az utcai kiállás a Budapest Pride ellen, de az is, hogy felmutassuk az alternatívát, illetve hogy rámutassunk a hatalom álszent gyávaságára.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Nem létezik olyan jobboldali magyar ember, aki kisebb vagy nagyobb részben, de ne találna szimpatikus gondolatokat Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszédében. Akár másfél évtizede is még elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen dolgokról, így beszéljen egy magyar kormányfő. Nagy utat tettünk meg, nagyon hosszú, kőkemény antimagyar vezetéssel eltöltött évtizedek vannak a hátunk mögött.
Van azonban pár bökkenő. Sajnos ez a beszéd is -minden szimpatikus elemével együtt- sokkal inkább volt a fideszes virtuális valóság egyik szép eleme, mint sem az igazi helyzet felvázolása.
A helyzet ugyanis az, hogy Magyarország gazdaságilag brutális mélyrepülésben van, "vendégmunkások" tízezreit hozzák be, hogy a kínai akkumulátorgyáraknak profitot termelhessenek, miközben még mindig rengetegen mennek el tőlünk nyugatra. A "pride" zavartalanul zajlik, a magyar fiatalok tudatán, minden szép szólam ellenére, ugyanúgy végiggördül az lmbtq-úthenger, mint máshol. A jobboldal "nem domesztikált" része pedig továbbra is minimum nem juthat levegőhöz, időnként pedig kifejezetten üldözik, miközben milliárdokkal tömnek ki melegkonzervatív papagájokat. A cigányság ketyegő demográfiai időzített bombája pedig továbbra is robbanással fenyeget.
A szép szólamok tehát jólesnek a jobboldali embereknek, de minél inkább ebben a hamis realitásban él valaki, annál fájdalmasabb lesz, amikor a valóság be fog kopogtatni.
#HétfőReggeliNZgondolat
Nem létezik olyan jobboldali magyar ember, aki kisebb vagy nagyobb részben, de ne találna szimpatikus gondolatokat Orbán Viktor Tusnádfürdőn elmondott beszédében. Akár másfél évtizede is még elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen dolgokról, így beszéljen egy magyar kormányfő. Nagy utat tettünk meg, nagyon hosszú, kőkemény antimagyar vezetéssel eltöltött évtizedek vannak a hátunk mögött.
Van azonban pár bökkenő. Sajnos ez a beszéd is -minden szimpatikus elemével együtt- sokkal inkább volt a fideszes virtuális valóság egyik szép eleme, mint sem az igazi helyzet felvázolása.
A helyzet ugyanis az, hogy Magyarország gazdaságilag brutális mélyrepülésben van, "vendégmunkások" tízezreit hozzák be, hogy a kínai akkumulátorgyáraknak profitot termelhessenek, miközben még mindig rengetegen mennek el tőlünk nyugatra. A "pride" zavartalanul zajlik, a magyar fiatalok tudatán, minden szép szólam ellenére, ugyanúgy végiggördül az lmbtq-úthenger, mint máshol. A jobboldal "nem domesztikált" része pedig továbbra is minimum nem juthat levegőhöz, időnként pedig kifejezetten üldözik, miközben milliárdokkal tömnek ki melegkonzervatív papagájokat. A cigányság ketyegő demográfiai időzített bombája pedig továbbra is robbanással fenyeget.
A szép szólamok tehát jólesnek a jobboldali embereknek, de minél inkább ebben a hamis realitásban él valaki, annál fájdalmasabb lesz, amikor a valóság be fog kopogtatni.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
A széljobb egyik jelensége, hogy a fősodorral áll szemben. Ez tényszerű.
Ebből következik, hogy rengeteg olyan forrást használ, amely a fősodorból száműzve van. Ezek sokszor korábban tiltott, de minimum nehezen elérhető művek, gondolatok voltak. Mára az internet segítségével nehány perc alatt a legtöbbjük elérhető, még ha nem is ömlenek az emberre, mint a liberális, vagy a melegkonzervatív tartalmak, amelyek milliárdos reklámpénzekkel megtolva tarolják le az online felületeket.
A következő probléma azonban éppen abból fakad, hogy bárki elérheti ezeket. Ha megfelelő előképzettség, a megfelelő kontextusba helyezés, nélkül jut hozzá bizonyos gondolatokhoz valaki, akkor az sokszor nagyobb bajt tud okozni, mintha hozzá sem jutna.
A széljobbon jelen lévő igazságkereső, erős karakterű emberek, akik a megfelelő kontextus nélkül jutnak részigazságok birtokába, károsabbak tudnak lenni, mintha hozzá sem férhettek volna ezekhez az anyagokhoz. Csak a hangzavar nő, a viszályok mélyülnek, az ilyenkor következő, részigazság melletti kardoskodásból.
Tegyük hozzá: bizonyos erők bőven rá is játszanak erre! A neki szimpatikus részigazság mellett kiálló embert viszonylag könnyű mozgatni, hiszen a szemellenző miatt csak egy szűk szegmenst lát.
#HétfőReggeliNZgondolat
A széljobb egyik jelensége, hogy a fősodorral áll szemben. Ez tényszerű.
Ebből következik, hogy rengeteg olyan forrást használ, amely a fősodorból száműzve van. Ezek sokszor korábban tiltott, de minimum nehezen elérhető művek, gondolatok voltak. Mára az internet segítségével nehány perc alatt a legtöbbjük elérhető, még ha nem is ömlenek az emberre, mint a liberális, vagy a melegkonzervatív tartalmak, amelyek milliárdos reklámpénzekkel megtolva tarolják le az online felületeket.
A következő probléma azonban éppen abból fakad, hogy bárki elérheti ezeket. Ha megfelelő előképzettség, a megfelelő kontextusba helyezés, nélkül jut hozzá bizonyos gondolatokhoz valaki, akkor az sokszor nagyobb bajt tud okozni, mintha hozzá sem jutna.
A széljobbon jelen lévő igazságkereső, erős karakterű emberek, akik a megfelelő kontextus nélkül jutnak részigazságok birtokába, károsabbak tudnak lenni, mintha hozzá sem férhettek volna ezekhez az anyagokhoz. Csak a hangzavar nő, a viszályok mélyülnek, az ilyenkor következő, részigazság melletti kardoskodásból.
Tegyük hozzá: bizonyos erők bőven rá is játszanak erre! A neki szimpatikus részigazság mellett kiálló embert viszonylag könnyű mozgatni, hiszen a szemellenző miatt csak egy szűk szegmenst lát.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
(Technikai okok miatt hétfő este.)
Az elmúlt napokban újabb cigányok által elkövetett gyilkosság kavarta fel a haza közéletet. A sokak által ismert, sokaknak a sport és a tisztességes élet útját megmutató Szabó Sándor, békéscsabai boksz- és thai-boksz edzőt szúrta halálra egy bedrogozott cigány.
A hír bejárta az online portálok és fórumok legkisebb zugait is, nem valószínű, hogy lenne olyan ember mára, aki ne lenne tisztában a részletekkel is.
Tragédia történt. Sokadik alkalommal. Felháborodunk, puffogunk egy sort, dühösen posztolunk, egyesek behúzzák a politikai hasznot, és ennyi. Minden megy tovább a maga útján. A cigányság egyre több területről „szaporodja ki” a magyarságot, egyre több a hazai no-go zóna, egyre több iskolába nem akarja normális ember beíratni a gyerekeit, egyre több helyen értéktelenednek el az ingatlanok, egyre veszélyesebb a fehér, magyar fiataloknak az éjszaka, egyre több az olyan tömegközlekedési járat, ahová nem szívesen szállunk fel.
Csak a kérdések sorakoznak. Van megoldás erre a helyzetre? A demokratikus keretek között lehet bármit is kezdeni ezzel? Ha netán van is megoldás, akkor létezik olyan politikai erő, amelyik hajlandó lenne megnevezni, és a gyökerénél megragadni azt? Van még idő bármire is? Vajon a szélesen vett hazai jobboldal mikor fogja belátni, hogy nagyjából ugyanazok a problémák jelentkeznek itthon is, mint a lenézett és sokat szidott nyugaton? Egy második Trianon dereng fel a láthatáron, miközben még az elsőre sem született megoldás?
Nem akarunk úgy tenni, mintha ezeknek a kérdéseknek mindegyikére tudnánk a választ, de néhány dolgot erősen tudunk tanácsolni a saját közegünknek: acélozzátok meg magatokat fizikai, szellemi és lelki értelemben, és hozzatok létre összetartó közösségeket, keressétek azokat, akik már létrehoztak ilyeneket! Az összes ilyen gyilkosság csak aláhúzza azt, hogy mindennél nagyobb szükség lesz ezekre a előttünk álló időkben.
#HétfőReggeliNZgondolat
(Technikai okok miatt hétfő este.)
Az elmúlt napokban újabb cigányok által elkövetett gyilkosság kavarta fel a haza közéletet. A sokak által ismert, sokaknak a sport és a tisztességes élet útját megmutató Szabó Sándor, békéscsabai boksz- és thai-boksz edzőt szúrta halálra egy bedrogozott cigány.
A hír bejárta az online portálok és fórumok legkisebb zugait is, nem valószínű, hogy lenne olyan ember mára, aki ne lenne tisztában a részletekkel is.
Tragédia történt. Sokadik alkalommal. Felháborodunk, puffogunk egy sort, dühösen posztolunk, egyesek behúzzák a politikai hasznot, és ennyi. Minden megy tovább a maga útján. A cigányság egyre több területről „szaporodja ki” a magyarságot, egyre több a hazai no-go zóna, egyre több iskolába nem akarja normális ember beíratni a gyerekeit, egyre több helyen értéktelenednek el az ingatlanok, egyre veszélyesebb a fehér, magyar fiataloknak az éjszaka, egyre több az olyan tömegközlekedési járat, ahová nem szívesen szállunk fel.
Csak a kérdések sorakoznak. Van megoldás erre a helyzetre? A demokratikus keretek között lehet bármit is kezdeni ezzel? Ha netán van is megoldás, akkor létezik olyan politikai erő, amelyik hajlandó lenne megnevezni, és a gyökerénél megragadni azt? Van még idő bármire is? Vajon a szélesen vett hazai jobboldal mikor fogja belátni, hogy nagyjából ugyanazok a problémák jelentkeznek itthon is, mint a lenézett és sokat szidott nyugaton? Egy második Trianon dereng fel a láthatáron, miközben még az elsőre sem született megoldás?
Nem akarunk úgy tenni, mintha ezeknek a kérdéseknek mindegyikére tudnánk a választ, de néhány dolgot erősen tudunk tanácsolni a saját közegünknek: acélozzátok meg magatokat fizikai, szellemi és lelki értelemben, és hozzatok létre összetartó közösségeket, keressétek azokat, akik már létrehoztak ilyeneket! Az összes ilyen gyilkosság csak aláhúzza azt, hogy mindennél nagyobb szükség lesz ezekre a előttünk álló időkben.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
A mai napon nem szólhat másról a hétfő reggeli NZ gondolat, mint a tv-ostromról. 2006-ban éppen ezen a napon került sor erre a rendkívül fontos eseményre.
Ezúttal sem fogunk ebbe a pár sorba kronológiai áttekintést sűríteni. Annyit azonban le kell szögezni, hogy -sajnos- ezzel az eseménnyel kapcsoltban is rettenetesen sok rosszindulatú konteó terjedt el. Egyszerre sejtet, és terjeszt mindenféle összeesküvést a melegkonzervatív oldal, illetve a baliberális tömb. Mi nem tudjuk felfejteni, hogy voltak-e háttérerők az események mögött. De egyet tudunk: azok, akik azokban a napokban az utcán harcoltak, őszinte lelkesedéssel tették ezt!
El is érkeztünk ahhoz, amiről ma reggel szólni szeretnénk. Az akkori eseményeket elemző írások, műsorok, tanulmányok átrágták már minden oldalról a történetet. Egy dologról azonban bántóan kevés szó esik, vagy, ha meg is említik, akkor csupán egy legyintéssel intézik el: azokról, akik a testi épségüket, szabadságukat, és időnként nem túlzás állítani, hogy az életüket kockáztatták azzal, hogy fizikailag is szembeszálltak az akkori hazug, hazaáruló balliberális hatalommal.
Mi ezen a hétfőn pótoljuk ezt az adósságot: tisztelet és respekt az akkori utcai harcosoknak, nélkületek az történt volna, amire Gyurcsány számított: mindenki "megunta, és hazament volna".
#HétfőReggeliNZgondolat
A mai napon nem szólhat másról a hétfő reggeli NZ gondolat, mint a tv-ostromról. 2006-ban éppen ezen a napon került sor erre a rendkívül fontos eseményre.
Ezúttal sem fogunk ebbe a pár sorba kronológiai áttekintést sűríteni. Annyit azonban le kell szögezni, hogy -sajnos- ezzel az eseménnyel kapcsoltban is rettenetesen sok rosszindulatú konteó terjedt el. Egyszerre sejtet, és terjeszt mindenféle összeesküvést a melegkonzervatív oldal, illetve a baliberális tömb. Mi nem tudjuk felfejteni, hogy voltak-e háttérerők az események mögött. De egyet tudunk: azok, akik azokban a napokban az utcán harcoltak, őszinte lelkesedéssel tették ezt!
El is érkeztünk ahhoz, amiről ma reggel szólni szeretnénk. Az akkori eseményeket elemző írások, műsorok, tanulmányok átrágták már minden oldalról a történetet. Egy dologról azonban bántóan kevés szó esik, vagy, ha meg is említik, akkor csupán egy legyintéssel intézik el: azokról, akik a testi épségüket, szabadságukat, és időnként nem túlzás állítani, hogy az életüket kockáztatták azzal, hogy fizikailag is szembeszálltak az akkori hazug, hazaáruló balliberális hatalommal.
Mi ezen a hétfőn pótoljuk ezt az adósságot: tisztelet és respekt az akkori utcai harcosoknak, nélkületek az történt volna, amire Gyurcsány számított: mindenki "megunta, és hazament volna".
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
A hidegháború végeztével, szűk három évtizedig úgy tűnt, hogy a világ egy alapvetően békés hely lesz. Voltak persze háborúk, konfliktusok, de ezek nem mutattak egy egymásba kapcsolódó láncolatot.
Valamikor 2020 körül, sok látható, illetve háttérben zajló gazdasági, politikai és demográfiai folyamat miatt, de első látványos tünetként a covid-válsággal, ez a békés világ megváltozott. Az orosz-ukrán háború volt a következő esemény, amely a globális rend felborulásának a gyorsulását mutatta, és ez már különböző, eddig befagyott konfliktusok felforrósodásához is elvezetett.
Ennek a globális bizonytalansági folyamatnak az újabb lépcsőfoka az, amit a palesztin - izraeli konfliktusban látunk.
A fegyveres összecsapások eseményeit számtalan csatornán lehet követni, ezt felesleges lenne itt is megtenni.
Arra viszont érdemes nekünk is rámutatni, hogy a "nyugati világ" vezetői, szinte pavlovi-reflexként, azonnal felsorakoztak Izrael mögött. A máskor "békepárti" melegkonzervatívok is harcra buzdítottàk a zsidó államot. Mi ez, ha nem beismerése annak, hogy mik az átléphetetlen, valódi keretei ezeknek az "eliteknek".
Ez persze rögtön lökhetné a palesztin-ügy mellé a jelenlegi nyugati-világ tendenciáival szemben állókat. Ez azonban -az izraeli állam terrorja, konkrétan népirtó politikájának az elismerése mellett sem- a megfelelő reakció. Sok egyéb ok mellett már csak azért sem, mert elveszíthetjük az autonómiánkat, ha mindig más esemènyek löknek jobbra-balra minket. (Lásd orosz-ukrán háború...)
Figyelni, tanulni azonban lehet, és kell is az eseményekből!
Rettenetesen fontos tanulság, hogy a technika még mindig nem mindenható, ahogy az is, hogy ésszel, leleményességgel, elszántsággal, a felfoghatatlan túlerő ellen is lehet sikeresen harcolni. Fontos, hogy ezen tényezők egyike sem nélkülözhető a sikeres harchoz!
Ezt demonstrálták kiválóan a palesztin harcosok, és ez a legfontosabb, amit levonhatunk tanulságként, a recsegő-ropogó világ előttünk àlló, minden bizonnyal kihívásokkal teli időszakára tekintve.
#HétfőReggeliNZgondolat
A hidegháború végeztével, szűk három évtizedig úgy tűnt, hogy a világ egy alapvetően békés hely lesz. Voltak persze háborúk, konfliktusok, de ezek nem mutattak egy egymásba kapcsolódó láncolatot.
Valamikor 2020 körül, sok látható, illetve háttérben zajló gazdasági, politikai és demográfiai folyamat miatt, de első látványos tünetként a covid-válsággal, ez a békés világ megváltozott. Az orosz-ukrán háború volt a következő esemény, amely a globális rend felborulásának a gyorsulását mutatta, és ez már különböző, eddig befagyott konfliktusok felforrósodásához is elvezetett.
Ennek a globális bizonytalansági folyamatnak az újabb lépcsőfoka az, amit a palesztin - izraeli konfliktusban látunk.
A fegyveres összecsapások eseményeit számtalan csatornán lehet követni, ezt felesleges lenne itt is megtenni.
Arra viszont érdemes nekünk is rámutatni, hogy a "nyugati világ" vezetői, szinte pavlovi-reflexként, azonnal felsorakoztak Izrael mögött. A máskor "békepárti" melegkonzervatívok is harcra buzdítottàk a zsidó államot. Mi ez, ha nem beismerése annak, hogy mik az átléphetetlen, valódi keretei ezeknek az "eliteknek".
Ez persze rögtön lökhetné a palesztin-ügy mellé a jelenlegi nyugati-világ tendenciáival szemben állókat. Ez azonban -az izraeli állam terrorja, konkrétan népirtó politikájának az elismerése mellett sem- a megfelelő reakció. Sok egyéb ok mellett már csak azért sem, mert elveszíthetjük az autonómiánkat, ha mindig más esemènyek löknek jobbra-balra minket. (Lásd orosz-ukrán háború...)
Figyelni, tanulni azonban lehet, és kell is az eseményekből!
Rettenetesen fontos tanulság, hogy a technika még mindig nem mindenható, ahogy az is, hogy ésszel, leleményességgel, elszántsággal, a felfoghatatlan túlerő ellen is lehet sikeresen harcolni. Fontos, hogy ezen tényezők egyike sem nélkülözhető a sikeres harchoz!
Ezt demonstrálták kiválóan a palesztin harcosok, és ez a legfontosabb, amit levonhatunk tanulságként, a recsegő-ropogó világ előttünk àlló, minden bizonnyal kihívásokkal teli időszakára tekintve.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Teljesen másról szólt volna a mostani Hétfő reggeli NZ gondolat, de a sors elénk sodort egy felvételt, és van az úgy, hogy az egyszeri szerkesztő sem tud uralkodni az érzelmein, és borítja a terveket.
Aprócska kis szerkesztőségünk tagjairól nem lehetne állítani, hogy nem láttunk már mindenféle dolgot, akár a való életben, akár az online térben, de olyan felháborítóan undorító cselekményt, mint a antifák tegnapi, drezdai "akciója" tényleg csak keveset. Első ránézésre nem egy nagy történet, kicsit ittak, drogozgattak, aztán mécseseket dobtak szemeteszsákba, megemlékező szövegeket tépkedtek le.
Az csak aprócska nüansz, hogy éppen azért protestált korábban ezer fős hazafias tömeg, akik a mécseseket is elhelyezték a helyszínen, hogy az 1945-ös drezdai bombázás emlékműve, amelyet a városvezetés sunyi módon eltávolíttatott, kerüljön vissza, így hát az antifák, akik elvileg a hatalom ellen lázadnak, éppen a hatalom sunyi akcióját vették védelembe.
Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy milyen ember képes ártatlanul elpusztult emberek tízezreinek az emléke ellen harcolni?! Ember... nehezen nevezhető annak az ilyen hulladék.
Mi zavarja az ilyen senkiházit?
Már az is érthetetlen, amit a budapesti kitörés áldozataival kapcsolatban művelnek, hiszen egy emberfeletti tett hőseire való megemlékezés ellen sivalkodnak, no, de itt katonákról van szó, sokszor olyan alakulatokból, amelyek a fősodor is kritizál (persze nekik sincs igazuk!). Tehát nálunk harcról, katonai műveletekről van szó, de Drezdában konkrétan arról, hogy az angolszász bombázók szisztematikusan égettek el tízezreket (talán százezreket is), amikor tudományos módszerrel kidolgozott tűzvihart hoztak létre a különböző bombatípusok kombinálásával. Ez konkrétan, és a szó legszorosabb értelmében megtervezett tömeggyilkosság volt, méghozzá civilek ellen!
Ki az az emberalatti patkány, aki képes az ellen tüntetni, sőt, hogy még lejjebb menjünk: emlékművet megrongálni, amelyet a szisztematikus gyilkosság áldozatainak állítottak?!
Dehumanizálás féregnek nevezni az ilyet? Nem, ő maga írja ki magát az emberek sorából!
Nagyon sok egyéb más dolog mellett, az a különbség köztünk, és köztük, hogy mi soha nem alacsonyodnánk le oda, hogy koszorúkat rugdossunk szét, vagy mécsesek ellen induljunk harcba. Ez egyszerűen méltatlan!
Tudjuk, hogy antifák is olvasgatják ezt a csatornát, nekik csak azt tudjuk tanácsolni, hogy nézzenek bele a tükörbe, és gondolkodjanak el azon: ilyen emberekkel akartok közösséget vállalni? Ezekkel azonosítjátok magatokat? Hagyd abba idejében ezt a hülyeséget, különben soha nem tudod lemosni magadról ezt a szégyenfoltot!
#HétfőReggeliNZgondolat
Teljesen másról szólt volna a mostani Hétfő reggeli NZ gondolat, de a sors elénk sodort egy felvételt, és van az úgy, hogy az egyszeri szerkesztő sem tud uralkodni az érzelmein, és borítja a terveket.
Aprócska kis szerkesztőségünk tagjairól nem lehetne állítani, hogy nem láttunk már mindenféle dolgot, akár a való életben, akár az online térben, de olyan felháborítóan undorító cselekményt, mint a antifák tegnapi, drezdai "akciója" tényleg csak keveset. Első ránézésre nem egy nagy történet, kicsit ittak, drogozgattak, aztán mécseseket dobtak szemeteszsákba, megemlékező szövegeket tépkedtek le.
Az csak aprócska nüansz, hogy éppen azért protestált korábban ezer fős hazafias tömeg, akik a mécseseket is elhelyezték a helyszínen, hogy az 1945-ös drezdai bombázás emlékműve, amelyet a városvezetés sunyi módon eltávolíttatott, kerüljön vissza, így hát az antifák, akik elvileg a hatalom ellen lázadnak, éppen a hatalom sunyi akcióját vették védelembe.
Ennél azonban sokkal lényegesebb, hogy milyen ember képes ártatlanul elpusztult emberek tízezreinek az emléke ellen harcolni?! Ember... nehezen nevezhető annak az ilyen hulladék.
Mi zavarja az ilyen senkiházit?
Már az is érthetetlen, amit a budapesti kitörés áldozataival kapcsolatban művelnek, hiszen egy emberfeletti tett hőseire való megemlékezés ellen sivalkodnak, no, de itt katonákról van szó, sokszor olyan alakulatokból, amelyek a fősodor is kritizál (persze nekik sincs igazuk!). Tehát nálunk harcról, katonai műveletekről van szó, de Drezdában konkrétan arról, hogy az angolszász bombázók szisztematikusan égettek el tízezreket (talán százezreket is), amikor tudományos módszerrel kidolgozott tűzvihart hoztak létre a különböző bombatípusok kombinálásával. Ez konkrétan, és a szó legszorosabb értelmében megtervezett tömeggyilkosság volt, méghozzá civilek ellen!
Ki az az emberalatti patkány, aki képes az ellen tüntetni, sőt, hogy még lejjebb menjünk: emlékművet megrongálni, amelyet a szisztematikus gyilkosság áldozatainak állítottak?!
Dehumanizálás féregnek nevezni az ilyet? Nem, ő maga írja ki magát az emberek sorából!
Nagyon sok egyéb más dolog mellett, az a különbség köztünk, és köztük, hogy mi soha nem alacsonyodnánk le oda, hogy koszorúkat rugdossunk szét, vagy mécsesek ellen induljunk harcba. Ez egyszerűen méltatlan!
Tudjuk, hogy antifák is olvasgatják ezt a csatornát, nekik csak azt tudjuk tanácsolni, hogy nézzenek bele a tükörbe, és gondolkodjanak el azon: ilyen emberekkel akartok közösséget vállalni? Ezekkel azonosítjátok magatokat? Hagyd abba idejében ezt a hülyeséget, különben soha nem tudod lemosni magadról ezt a szégyenfoltot!
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
A hétvége közéleti diskurzusát egyértelműen tematizálta Novák Katalin köztársasági elnök lemondása. Mindenki ismeri a sztorit nem megyünk bele, elég, ha ennyit leszögezünk, hogy pedofiloknak nincs kegyelem, azoknak sem, akik mentegetik őket. A további pártpolitikai habveréssel, arra, hogy kik és milyen szándékokkal szálltak rá a témára, nem foglalkozunk.
Azonban a mai hétfő reggeli gondolatban feltennék egy kérdést minden tisztelt olvasónak: melyiknek van nagyobb jelentősége, Novák Katalin lemondásának, vagy -hogy csak egy momentumot ragadjunk ki a Festung Budapest programsorozatnak- háromszáznál több meggyújtott mécsesnek a kitörés hőseinek az emlékére?
Nyilván csuklóból mindenki rávágná, hogy a köztársasági elnök lemondásának. Erről beszél mindenki, ezzel van tele a sajtó, ezt tárgyalják ki a sarki fűszeresnél (valójában ilyen már nincs is, mindenki az online térben köpködi a másikat...). A kérdésben feltett másik eseményen pedig részt vett ötven-hatvan ember, tulajdonképpen a mi köreinken kívül nem biztos, hogy tudni fog róla bárki is. Elég egyértelműnek tűnik mindezek fényben a feltett kérdésre a válasz.
Mégis, jelen sorok írójának szilárd meggyőződése, hogy komolyabb távlatokban gondolkozva, valójában összemérhetetlenül fontosabb az emlékezés mécseseinek a fénylánca, mint a Novák Katalin lemondása. Kezdjük csak azzal, hogy ki tudna például jelentős momentumokat idézni a szintén lemondani kényszerült Schmitt Pál köztársasági elnöki ténykedéséből? Sólyom László, vagy Mádl Ferenc mennyire tudott maradandó dolgokat hagyni maga után? Valószínűleg a legtöbben nem is emlékeznek már rájuk. Holott regnálásuk alatt mindenki ismerte őket, voltak az adott pillanatban fontosnak tűnő dolgaik. Aztán meglepő gyorsasággal tűntek el a közéleti süllyesztőben. Ennek persze részben oka, hogy Magyarországon jórészt szimbolikus szerepe van az államfőnek, de ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy ezek az adott pillanatban fontosnak tűnő, a média által felhabosított jelenségek rettentően illékonyak, és valódi, hosszútávú jelentőségük nincs. Ez egyébként még a pártpolitikai színtéren is igaz.
Ezzel szemben a kitörés hőseinek a útját bevilágító mécsesek egy olyan eseményre emlékeznek, és emlékeztetnek, amely igazán fontos történelmi pillanat. Nem csak maga az esemény monumentalitása miatt, nem csak az áldozatok nagy száma, a harc kegyetlensége miatt, hanem azért, mert olyan üzenete van, amely az idők felett áll. Lehet, hogy a hatóságok (pontosabban az őket irányító politika), a fősodratú média, és még sok-sok ellenérdekelt fél mindent megtesz, hogy ez az üzenet örökre elvesszen, de soha sem fog! Ez az üzenet ott fog lebegni az utókor előtt, és még akkor is emlékezni fognak rá, amikor Novák Katalin nevét már mindenki elfelejtett.
#HétfőReggeliNZgondolat
A hétvége közéleti diskurzusát egyértelműen tematizálta Novák Katalin köztársasági elnök lemondása. Mindenki ismeri a sztorit nem megyünk bele, elég, ha ennyit leszögezünk, hogy pedofiloknak nincs kegyelem, azoknak sem, akik mentegetik őket. A további pártpolitikai habveréssel, arra, hogy kik és milyen szándékokkal szálltak rá a témára, nem foglalkozunk.
Azonban a mai hétfő reggeli gondolatban feltennék egy kérdést minden tisztelt olvasónak: melyiknek van nagyobb jelentősége, Novák Katalin lemondásának, vagy -hogy csak egy momentumot ragadjunk ki a Festung Budapest programsorozatnak- háromszáznál több meggyújtott mécsesnek a kitörés hőseinek az emlékére?
Nyilván csuklóból mindenki rávágná, hogy a köztársasági elnök lemondásának. Erről beszél mindenki, ezzel van tele a sajtó, ezt tárgyalják ki a sarki fűszeresnél (valójában ilyen már nincs is, mindenki az online térben köpködi a másikat...). A kérdésben feltett másik eseményen pedig részt vett ötven-hatvan ember, tulajdonképpen a mi köreinken kívül nem biztos, hogy tudni fog róla bárki is. Elég egyértelműnek tűnik mindezek fényben a feltett kérdésre a válasz.
Mégis, jelen sorok írójának szilárd meggyőződése, hogy komolyabb távlatokban gondolkozva, valójában összemérhetetlenül fontosabb az emlékezés mécseseinek a fénylánca, mint a Novák Katalin lemondása. Kezdjük csak azzal, hogy ki tudna például jelentős momentumokat idézni a szintén lemondani kényszerült Schmitt Pál köztársasági elnöki ténykedéséből? Sólyom László, vagy Mádl Ferenc mennyire tudott maradandó dolgokat hagyni maga után? Valószínűleg a legtöbben nem is emlékeznek már rájuk. Holott regnálásuk alatt mindenki ismerte őket, voltak az adott pillanatban fontosnak tűnő dolgaik. Aztán meglepő gyorsasággal tűntek el a közéleti süllyesztőben. Ennek persze részben oka, hogy Magyarországon jórészt szimbolikus szerepe van az államfőnek, de ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy ezek az adott pillanatban fontosnak tűnő, a média által felhabosított jelenségek rettentően illékonyak, és valódi, hosszútávú jelentőségük nincs. Ez egyébként még a pártpolitikai színtéren is igaz.
Ezzel szemben a kitörés hőseinek a útját bevilágító mécsesek egy olyan eseményre emlékeznek, és emlékeztetnek, amely igazán fontos történelmi pillanat. Nem csak maga az esemény monumentalitása miatt, nem csak az áldozatok nagy száma, a harc kegyetlensége miatt, hanem azért, mert olyan üzenete van, amely az idők felett áll. Lehet, hogy a hatóságok (pontosabban az őket irányító politika), a fősodratú média, és még sok-sok ellenérdekelt fél mindent megtesz, hogy ez az üzenet örökre elvesszen, de soha sem fog! Ez az üzenet ott fog lebegni az utókor előtt, és még akkor is emlékezni fognak rá, amikor Novák Katalin nevét már mindenki elfelejtett.
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Lezajlott az elmúlt héten a legutóbbi ütközet a pártpolitikai értelemben vett jobb- illetve baloldal között. (Fontos kiemelni, hogy ezek tényleg csak pártpolitikai értelemben címkézhetőek jobb- és baloldalinak, minden más értelemben csupán bizonyos árnyalatokkal rendelkező, bizonyos érdekcsoportokat kiszolgáló pragmatikus tömörülések.)
A kegyelmi ügy részleteit minden bizonnyal senkinek sem kell bemutatni, így ezzel nem is fárasztanánk a tisztelt olvasókat. Mindenesetre egészen tragikus, hogy kiszolgáltatott gyerekek lehettek áldozatok ebben a történetben.
Egyébiránt a szokásos forgatókönyv valósult meg, a balliberális oldalhoz "valahonnan" beesett egy fontos információ, amit a jól működő médiájuk terített, erre pedig rárepülhettek az ellenzéki pártok, akik mára -totális tehetségtelenségük okán- másodhegedűsök lettek, a médiájuk diktálta offenzívában. A szokásos forgatókönyvtől most eltért a Fidesz reakciója, hiszen néhány napig zavar keletkezett a hatalmi gépezetben, ez az ütés tényleg nagyon mélyre ment, így fel kellett építeni a stratégiát, amellyel megfelelően lereagálhatták a történéseket. Ők is mozgásba hozták médiájukat, és számolatlanul égették el a súlyos pénzeket a propagandagyár kazánjainak a felfűtésével. Szerveződött még egy nagy tüntetés, sok tízezer résztvevővel, ahol szintén nem a pártok, politikusok, hanem "influenszerek" vitték a prímet. Ez utóbbi egyébként bizonyította, hogy megfelelő pillanatban az offline világban is mozgósító erő tud lenni a virtuális valóságban felépített népszerűségük. Jókora veszélyeket rejt ez magában, hiszen pontosan tudjuk, hogy a virtuális világ kapuőrei csak a nekik tetsző tartalmakat, és tartalomgyártókat engedik igazán felfutni.
Az események rövid összefoglalója után a lényegre is térhetünk. A lényeg pedig az, hogy a magunkfajta emberek ismét úgy érezhették, hogy kimaradtak a történetből. Hiszen nehéz volna a korrupt, hatalomtól megrészegült, álnemzeti oldallal azonosulni, de egyenesen képtelenség a szélsőliberális, lmbtq-aktivista, értékromboló bagázzsal.
Akkor mi mégis hová álljunk?
Nos, a helyzet az, hogy egyik oldalra sem. Egy hétközi posztban már leírtuk, de nem tudunk ezúttal sem okosabbat mondani: a saját utunkat kell járnunk!
Nem fordulhat elő, hogy a kóserkonzervatívok helyett vívjunk meg harcokat, miközben SOHA, SEMMIT nem kaptunk tőlük, ha csak nem számítjuk ide a rendezvényeink hatósági ellehetetlenítését, az elhatárolódásokat, az aljas furkálódásokat, és fontos értékek kiüresítését.
Ezzel együtt sem lehetséges, még gondolatkísérlet szintjén sem, hogy a legfőbb ellenségeink, a liberális antimagyarok mellé sorakozzunk fel.
Van saját utunk! Lehet, hogy ez nem a virtuális valóság csillogó művilágában, az áradó lájkok talmi népszerűségében, vagy a zsíros állami pozíciókban, a méregdrága öltönyök, jól fésült rendszerszolgák kényelmes, de gyomorforgató közegében van, hanem az (emlék)túrák, előadások, könyvbemutatók, közös edzések, sportrendezvények, meccsek, koncertek, táborok, bajtársi beszélgetések, közös utazások kevésbé hivalkodó, de annál értékesebb világában.
Mert ez igazi, és a miénk!
#HétfőReggeliNZgondolat
Lezajlott az elmúlt héten a legutóbbi ütközet a pártpolitikai értelemben vett jobb- illetve baloldal között. (Fontos kiemelni, hogy ezek tényleg csak pártpolitikai értelemben címkézhetőek jobb- és baloldalinak, minden más értelemben csupán bizonyos árnyalatokkal rendelkező, bizonyos érdekcsoportokat kiszolgáló pragmatikus tömörülések.)
A kegyelmi ügy részleteit minden bizonnyal senkinek sem kell bemutatni, így ezzel nem is fárasztanánk a tisztelt olvasókat. Mindenesetre egészen tragikus, hogy kiszolgáltatott gyerekek lehettek áldozatok ebben a történetben.
Egyébiránt a szokásos forgatókönyv valósult meg, a balliberális oldalhoz "valahonnan" beesett egy fontos információ, amit a jól működő médiájuk terített, erre pedig rárepülhettek az ellenzéki pártok, akik mára -totális tehetségtelenségük okán- másodhegedűsök lettek, a médiájuk diktálta offenzívában. A szokásos forgatókönyvtől most eltért a Fidesz reakciója, hiszen néhány napig zavar keletkezett a hatalmi gépezetben, ez az ütés tényleg nagyon mélyre ment, így fel kellett építeni a stratégiát, amellyel megfelelően lereagálhatták a történéseket. Ők is mozgásba hozták médiájukat, és számolatlanul égették el a súlyos pénzeket a propagandagyár kazánjainak a felfűtésével. Szerveződött még egy nagy tüntetés, sok tízezer résztvevővel, ahol szintén nem a pártok, politikusok, hanem "influenszerek" vitték a prímet. Ez utóbbi egyébként bizonyította, hogy megfelelő pillanatban az offline világban is mozgósító erő tud lenni a virtuális valóságban felépített népszerűségük. Jókora veszélyeket rejt ez magában, hiszen pontosan tudjuk, hogy a virtuális világ kapuőrei csak a nekik tetsző tartalmakat, és tartalomgyártókat engedik igazán felfutni.
Az események rövid összefoglalója után a lényegre is térhetünk. A lényeg pedig az, hogy a magunkfajta emberek ismét úgy érezhették, hogy kimaradtak a történetből. Hiszen nehéz volna a korrupt, hatalomtól megrészegült, álnemzeti oldallal azonosulni, de egyenesen képtelenség a szélsőliberális, lmbtq-aktivista, értékromboló bagázzsal.
Akkor mi mégis hová álljunk?
Nos, a helyzet az, hogy egyik oldalra sem. Egy hétközi posztban már leírtuk, de nem tudunk ezúttal sem okosabbat mondani: a saját utunkat kell járnunk!
Nem fordulhat elő, hogy a kóserkonzervatívok helyett vívjunk meg harcokat, miközben SOHA, SEMMIT nem kaptunk tőlük, ha csak nem számítjuk ide a rendezvényeink hatósági ellehetetlenítését, az elhatárolódásokat, az aljas furkálódásokat, és fontos értékek kiüresítését.
Ezzel együtt sem lehetséges, még gondolatkísérlet szintjén sem, hogy a legfőbb ellenségeink, a liberális antimagyarok mellé sorakozzunk fel.
Van saját utunk! Lehet, hogy ez nem a virtuális valóság csillogó művilágában, az áradó lájkok talmi népszerűségében, vagy a zsíros állami pozíciókban, a méregdrága öltönyök, jól fésült rendszerszolgák kényelmes, de gyomorforgató közegében van, hanem az (emlék)túrák, előadások, könyvbemutatók, közös edzések, sportrendezvények, meccsek, koncertek, táborok, bajtársi beszélgetések, közös utazások kevésbé hivalkodó, de annál értékesebb világában.
Mert ez igazi, és a miénk!
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Hétvégén volt kettő esztendeje, hogy az orosz-ukrán háború a legújabb, legnagyobb intenzitású fejezetéhez érkezett, vagyis megkezdődött a teljes körű orosz támadás Ukrajna ellen.
Magáról a háborúról, az eseményekről, az előzményekről, vagy akár a lehetséges következményekről rengeteg helyen lehet olvasni, készültek podcastek, kiváló és kevésbé jól sikerült feldolgozások, mindenféle szempontból. Nem ilyen megközelítésben fogunk most a témával foglalkozni.
Sokszor, sok témában olvasható nálunk, talán hangsúlyosabban, mint a hazai széljobb bármelyik másik szegletében, hogy igyekezzünk a saját utunkat járni, alakítsuk ki a saját álláspontunkat, amely a leginkább összhangban van az érdekeinkkel, és nem kevésbé fontos, hogy összhangban legyen az általunk képviselt értékekkel is. Nincs ez másként a háború témájával sem.
Sokszor dobálják egymást szekértáborok, és azok prominensei olyan jelzőkkel, mint, hogy valaki "CIA-ügynök", vagy éppen "putyinista propagandista". Szó, mi szó, bizonyos esetekben vélhetően erős alappal rendelkeznek ezek a kijelentések.
És bizony, sokszor nehéz ellenállni annak, hogy az egyik, vagy másik nagy tömb (dez)információs cunamija el ne sodorja az eseményeket szemlélő embert. A hadviselés kiemelten fontos részévé vált az információs-háború, a világ online lett, így nem csoda, ha minden korábbinál nagyobb erők feszülnek egymásnak a virtuális térben is.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy gyakorlatilag megszűntek (ha voltak egyáltalán valaha...) azok a sajtótermékek, amelyek az objektív tájékoztatás céljával teszik, amit tesznek. Különösen nem a tájékoztatás, hanem a befolyásolás a cél, minél közelebb vannak a hadviselő felekhez, vagy a nagy erőközpontokhoz. Így hát mi is kezeljük ezeket minden esetben nagyon-nagyon erős forráskritikával!
Ebben a kérdésben sem kerülhetünk a vezetettség állapotába, ebben a kérdésben is meg kell találnunk a saját hangunkat, a saját utunkat, amely nem eshet egybe egyik nagy tömb útjával sem.
Miért?
Azért, mert ezek a tömbök olyan alapokra épülnek, olyan struktúrákban működnek, és olyan más dimenziókban léteznek, amelyek kibékíthetetlen ellentétben állnak az általunk képviseltekkel! Minden részigazság, minden apró egyezés csak szépségtapasz, vagy kivétel, amely erősíti a szabályt.
Ettől persze még lehetnek elismerésre méltó harcosok, respektálható motivációk a harcra, valódi hőstettek, vagy akár konkrétan olyan alakulatok, amelyek hozzánk hasonló nézeteket képviselnek, de egy bizonyos szint felett ez lehetetlen. Így pedig lehetetlen az is, hogy egyik, vagy másik tömb mögé felsorakozzunk, vagy akár csak az általuk hirdetett propagandával azonosuljunk.
Van saját utunk!
#HétfőReggeliNZgondolat
Hétvégén volt kettő esztendeje, hogy az orosz-ukrán háború a legújabb, legnagyobb intenzitású fejezetéhez érkezett, vagyis megkezdődött a teljes körű orosz támadás Ukrajna ellen.
Magáról a háborúról, az eseményekről, az előzményekről, vagy akár a lehetséges következményekről rengeteg helyen lehet olvasni, készültek podcastek, kiváló és kevésbé jól sikerült feldolgozások, mindenféle szempontból. Nem ilyen megközelítésben fogunk most a témával foglalkozni.
Sokszor, sok témában olvasható nálunk, talán hangsúlyosabban, mint a hazai széljobb bármelyik másik szegletében, hogy igyekezzünk a saját utunkat járni, alakítsuk ki a saját álláspontunkat, amely a leginkább összhangban van az érdekeinkkel, és nem kevésbé fontos, hogy összhangban legyen az általunk képviselt értékekkel is. Nincs ez másként a háború témájával sem.
Sokszor dobálják egymást szekértáborok, és azok prominensei olyan jelzőkkel, mint, hogy valaki "CIA-ügynök", vagy éppen "putyinista propagandista". Szó, mi szó, bizonyos esetekben vélhetően erős alappal rendelkeznek ezek a kijelentések.
És bizony, sokszor nehéz ellenállni annak, hogy az egyik, vagy másik nagy tömb (dez)információs cunamija el ne sodorja az eseményeket szemlélő embert. A hadviselés kiemelten fontos részévé vált az információs-háború, a világ online lett, így nem csoda, ha minden korábbinál nagyobb erők feszülnek egymásnak a virtuális térben is.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy gyakorlatilag megszűntek (ha voltak egyáltalán valaha...) azok a sajtótermékek, amelyek az objektív tájékoztatás céljával teszik, amit tesznek. Különösen nem a tájékoztatás, hanem a befolyásolás a cél, minél közelebb vannak a hadviselő felekhez, vagy a nagy erőközpontokhoz. Így hát mi is kezeljük ezeket minden esetben nagyon-nagyon erős forráskritikával!
Ebben a kérdésben sem kerülhetünk a vezetettség állapotába, ebben a kérdésben is meg kell találnunk a saját hangunkat, a saját utunkat, amely nem eshet egybe egyik nagy tömb útjával sem.
Miért?
Azért, mert ezek a tömbök olyan alapokra épülnek, olyan struktúrákban működnek, és olyan más dimenziókban léteznek, amelyek kibékíthetetlen ellentétben állnak az általunk képviseltekkel! Minden részigazság, minden apró egyezés csak szépségtapasz, vagy kivétel, amely erősíti a szabályt.
Ettől persze még lehetnek elismerésre méltó harcosok, respektálható motivációk a harcra, valódi hőstettek, vagy akár konkrétan olyan alakulatok, amelyek hozzánk hasonló nézeteket képviselnek, de egy bizonyos szint felett ez lehetetlen. Így pedig lehetetlen az is, hogy egyik, vagy másik tömb mögé felsorakozzunk, vagy akár csak az általuk hirdetett propagandával azonosuljunk.
Van saját utunk!
#HétfőReggeliNZgondolat
Forwarded from Nacionalista Zóna 3.0
Hétfő reggeli NZ gondolat
Közegünkben az egyik népszerű szállóige a "harc a modern világ ellen". Jól hangzik, és valljuk be, hogy azokat az értékeket, amelyeket mi képviselünk, valóban a modern világ devalválja leginkább. Persze, amilyen jól hangzik, olyan bonyolulttá válik, ha elkezdjük kibontani a pontos jelentését.
Első rátekintésre rögtön adódhat egy olyan értelmezési probléma, hogy a modern világ alatt kizárólag valamilyen technikai dolgokat értünk. A felszínes szemlélőnek rögtön valami olyan bugyuta kép úszhat be a lelki szemei elé, hogy az ezt képviselők bizonyos tárgyakat semmisítenek meg, és elutasítanak modern vívmányokat. Nem erről van szó, de abban csak bízni tudunk, hogy, akik ezeket a sorokat olvassák, azoknak ezt már nem kell külön ecsetelni.
Aztán ott van a "harc" kifejezés, amely szintén olyan képzettársításokhoz vezethet sokaknál, amelyek nem feltétlenül egyeznek azzal, amelyek ebben a kontextusban ezt a kifejezést tartalommal töltik meg. Hiszen a többség ilyenkor mindenféle háborús jelenetekre gondol. Ízlés és beállítottságtól függően a sztyeppei lovasoktól, a középkori lovagokon át, a rohamozó tank hadosztályokig, vagy esetleg a legmodernebb háborúk tökéletesen kiképzett kommandósáig.
Ez valahol természetes, hiszen a széljobb mindig is vonzódott a militáns dolgokhoz. Sokan szeretik bagatellizálni, a jelentőségét lekicsinyelni, de több olyan háborúról tudunk akár az utóbbi néhány évtizedben is, amikor a széljobbosok voltak, akik azonnal csatasorba álltak, ha hazájuk veszélybe került, így áldozatuk döntő jelentőségű volt kritikus órákban.
Ugyanakkor a mindennapokban ennél jóval egyszerűbb dolgokra kell gondolni, ha a harc fogalmát ebben a kontextusban meg akarjuk fogni. Tulajdonképpen minden önfeláldozással, amelyet valami olyan ügyben teszünk, amely számunkra semmilyen anyagi haszonnal nem jár, szembemegyünk a modern világgal.
A modern világ végletekig materiális alapokon nyugszik, minden értéket csak és kizárólag anyagi értelemben tud mérni. Ennek megfelelően a modern ember (aki egyébként mindentől függetlenül lehet jószándékú, rendes, kedves figura) úgy van "programozva", hogy minden más értékrend felfoghatatlan, furcsa és néha gyanús is számára.
Ez persze nem kell, hogy eltántorítson minket, ellenkezőleg, ez erősíthet meg bennünket ebben a harcban.
#HétfőReggeliNZgondolat
Közegünkben az egyik népszerű szállóige a "harc a modern világ ellen". Jól hangzik, és valljuk be, hogy azokat az értékeket, amelyeket mi képviselünk, valóban a modern világ devalválja leginkább. Persze, amilyen jól hangzik, olyan bonyolulttá válik, ha elkezdjük kibontani a pontos jelentését.
Első rátekintésre rögtön adódhat egy olyan értelmezési probléma, hogy a modern világ alatt kizárólag valamilyen technikai dolgokat értünk. A felszínes szemlélőnek rögtön valami olyan bugyuta kép úszhat be a lelki szemei elé, hogy az ezt képviselők bizonyos tárgyakat semmisítenek meg, és elutasítanak modern vívmányokat. Nem erről van szó, de abban csak bízni tudunk, hogy, akik ezeket a sorokat olvassák, azoknak ezt már nem kell külön ecsetelni.
Aztán ott van a "harc" kifejezés, amely szintén olyan képzettársításokhoz vezethet sokaknál, amelyek nem feltétlenül egyeznek azzal, amelyek ebben a kontextusban ezt a kifejezést tartalommal töltik meg. Hiszen a többség ilyenkor mindenféle háborús jelenetekre gondol. Ízlés és beállítottságtól függően a sztyeppei lovasoktól, a középkori lovagokon át, a rohamozó tank hadosztályokig, vagy esetleg a legmodernebb háborúk tökéletesen kiképzett kommandósáig.
Ez valahol természetes, hiszen a széljobb mindig is vonzódott a militáns dolgokhoz. Sokan szeretik bagatellizálni, a jelentőségét lekicsinyelni, de több olyan háborúról tudunk akár az utóbbi néhány évtizedben is, amikor a széljobbosok voltak, akik azonnal csatasorba álltak, ha hazájuk veszélybe került, így áldozatuk döntő jelentőségű volt kritikus órákban.
Ugyanakkor a mindennapokban ennél jóval egyszerűbb dolgokra kell gondolni, ha a harc fogalmát ebben a kontextusban meg akarjuk fogni. Tulajdonképpen minden önfeláldozással, amelyet valami olyan ügyben teszünk, amely számunkra semmilyen anyagi haszonnal nem jár, szembemegyünk a modern világgal.
A modern világ végletekig materiális alapokon nyugszik, minden értéket csak és kizárólag anyagi értelemben tud mérni. Ennek megfelelően a modern ember (aki egyébként mindentől függetlenül lehet jószándékú, rendes, kedves figura) úgy van "programozva", hogy minden más értékrend felfoghatatlan, furcsa és néha gyanús is számára.
Ez persze nem kell, hogy eltántorítson minket, ellenkezőleg, ez erősíthet meg bennünket ebben a harcban.
#HétfőReggeliNZgondolat