Sokkoló szembesülni vele, hogy 10 évvel a tragédia előtt már verték a vészharangot, és senki se figyelt.
1910. június 25-én a Budapesti Hírlap "Utazás Erdélybe" című vezércikke a következõket írta:
"Erdélyben ma már nem annyira az oláh kérdésrõl, mint inkább a magyarság fönnmaradásának kérdésérõl lehet beszélni. Az erdélyi unió kimondása elõtt az anyaország magyarságának szeme állandóan Erdélyen csüngött. Foglalkoztak vele, beszéltek, írtak róla, ébren tartották a közvéleményt és a lánglelkû költõ Petõfi is riadókat hallatott az erdélyi magyarság érdekében. És ma ? Tisztelet egy-két kivételnek, ma senki sem törõdik az anyaországiak közül az erdélyi magyarság érdekével. A városok és vármegyék más kérdésekkel foglalkoznak, a sajtót leginkább a politikai helyzet izgatja és a modern írók meg költõk veséket boncolnak és Párizst fedezik föl. Igazán kétségbeejtõ ez a nemtörõdömség, amellyel az anyaország magyarsága Erdéllyel szemben viseltetik. Mintha a világon sem volna hazánknak a Királyhágó és a Hargita közötti része, és mintha másfél millió magyarnak fönntartása, vagy veszni hagyása olyan semmiség volna, mint egy filléres pityke.
A romániai oláh bizony más szemmel nézi Erdélyt, mint az alföldi magyar. Tanulhatna is tõle Szolnok, Kecskemét, Budapestrõl nem is szólva, melynek Erdély úgy látszik Szahalin szigete. A romániai oláh szeme állandóan Erdély felé néz, és szinte jobban ismeri, mint a saját hazáját. Románia írói és költõi, tudósai és politikusai állandóan Erdéllyel foglalkoznak, ébren tartva az érdeklõdést ama földterület iránt, amellyel saját kicsiny országukat szeretnék kiegészíteni. (...) Ezzel szemben van-e Magyarországon ember, aki fülébe dübörögné a magyar értelmiségnek: - Keletre magyar ! Erdélybe magyar ! (...) A mai kor embere, aki élveket hajszol és váltókat számol, aki protekció és mandátum után futkos, aki kozmopolita vizeken úszik és külföldön nyaral, aligha szívleli meg a hazafias intelmet, hogy Keletre magyar ! A mai kor emberének - fájdalom - igen tompa érzéke van az ilyesmik iránt. (...)"
*
Térkép: Román nemzetiségűek aránya a Magyar Királyságban járásonként és városonként az 1890-es népszámlálás alapján.
/Trónus/
1910. június 25-én a Budapesti Hírlap "Utazás Erdélybe" című vezércikke a következõket írta:
"Erdélyben ma már nem annyira az oláh kérdésrõl, mint inkább a magyarság fönnmaradásának kérdésérõl lehet beszélni. Az erdélyi unió kimondása elõtt az anyaország magyarságának szeme állandóan Erdélyen csüngött. Foglalkoztak vele, beszéltek, írtak róla, ébren tartották a közvéleményt és a lánglelkû költõ Petõfi is riadókat hallatott az erdélyi magyarság érdekében. És ma ? Tisztelet egy-két kivételnek, ma senki sem törõdik az anyaországiak közül az erdélyi magyarság érdekével. A városok és vármegyék más kérdésekkel foglalkoznak, a sajtót leginkább a politikai helyzet izgatja és a modern írók meg költõk veséket boncolnak és Párizst fedezik föl. Igazán kétségbeejtõ ez a nemtörõdömség, amellyel az anyaország magyarsága Erdéllyel szemben viseltetik. Mintha a világon sem volna hazánknak a Királyhágó és a Hargita közötti része, és mintha másfél millió magyarnak fönntartása, vagy veszni hagyása olyan semmiség volna, mint egy filléres pityke.
A romániai oláh bizony más szemmel nézi Erdélyt, mint az alföldi magyar. Tanulhatna is tõle Szolnok, Kecskemét, Budapestrõl nem is szólva, melynek Erdély úgy látszik Szahalin szigete. A romániai oláh szeme állandóan Erdély felé néz, és szinte jobban ismeri, mint a saját hazáját. Románia írói és költõi, tudósai és politikusai állandóan Erdéllyel foglalkoznak, ébren tartva az érdeklõdést ama földterület iránt, amellyel saját kicsiny országukat szeretnék kiegészíteni. (...) Ezzel szemben van-e Magyarországon ember, aki fülébe dübörögné a magyar értelmiségnek: - Keletre magyar ! Erdélybe magyar ! (...) A mai kor embere, aki élveket hajszol és váltókat számol, aki protekció és mandátum után futkos, aki kozmopolita vizeken úszik és külföldön nyaral, aligha szívleli meg a hazafias intelmet, hogy Keletre magyar ! A mai kor emberének - fájdalom - igen tompa érzéke van az ilyesmik iránt. (...)"
*
Térkép: Román nemzetiségűek aránya a Magyar Királyságban járásonként és városonként az 1890-es népszámlálás alapján.
/Trónus/
❤5👍3
Boys from Brasil . Érdemes megnézni!The Boys from Brazil is a 1976 thriller novel by American writer Ira Levin. It was made into a film of the same title that was released in 1978.[1][2] Yakov Liebermann egy nácivadász (Simon Wiesenthalról mintázva), aki egy bécsi központot vezet, amely a holokauszt idején elkövetett, emberiség elleni bűnöket dokumentálja. A nyugati nemzetek csökkenő érdeklődése a náci bűnözők felkutatása iránt, valamint a bank csődje, amelyben a központ pénzét tartotta, arra kényszeríti, hogy a központot saját szállására költöztesse[1].
Ekkor, 1974 szeptemberében Liebermann telefonhívást kap egy brazil fiatalembertől, aki azt állítja, hogy éppen most fejezte be az úgynevezett "halál angyala", Dr. Josef Mengele, az úgynevezett koncentrációs táborok orvosa, aki a második világháború idején szörnyű kísérleteket végzett a táborok áldozatain, egy találkozó felvételét. A fiatalember szerint Mengele aktiválja az ODESSA-t egy különös feladatra: hat náci (volt SS-tiszt) kiküldésével 94 Nyugat-Európában és Észak-Amerikában élő férfi megölésére, akiknek van néhány közös vonásuk. Valamennyi férfi köztisztviselő, és mindannyiukat bizonyos időpontokban kell megölni, több évre elosztva. Mindegyikük 65 éves lesz a megölésük idején. Mielőtt a fiatalember befejezhetné a beszélgetést, megölik[1].
Liebermann tétovázik, és azon tűnődik, hogy a hívás nem tréfa volt-e. De utánajár a dolognak, és kideríti, hogy a gyilkosságok, amelyekről a fiatalember beszélt, valóban megtörténtek. Miközben megpróbálja kideríteni, miért ölik meg a látszólag jelentéktelen férfiakat, véletlenül felfedezi, hogy két férfi gyermeke egyforma. Végül kiderül, hogy mind a 94 célpontnak van egy-egy 13 éves fia, Adolf Hitler genetikai klónja, akit Mengele ültetett be, és a korrupt örökbefogadási ügynökségek alkalmazottai révén olyan családokhoz helyezték el, akiknek az élete hasonlít Hitler saját neveltetéséhez. Mengele egy új Führert akar létrehozni a náci mozgalom számára, és így próbálja biztosítani, hogy a klónok élete Hitleréhez hasonló utat járjon be. Mindegyik köztisztviselő apja egy 23 évvel fiatalabb nőt vesz feleségül, és megölésükkel Hitler saját apja halálának időzítését próbálják utánozni. 2. Liebermann eléggé előrehalad a nyomozásban ahhoz, hogy az ODESSA befejezze az akciót, és visszahívja a hat náci katonát, akiket a férfiak megölésére küldtek. Mengele feldühödve elhatározza, hogy a lehető legtöbb gyilkosságot egyedül véghezviszi, és az Egyesült Államokba utazik.Liebermann kitalálja, hogy ki a következő célpont - egy Henry Wheelock nevű, Pennsylvaniában élő férfi -, és odautazik, hogy figyelmeztesse Wheelockot, hogy veszélyben lehet az élete. Mengele azonban előbb eléri Wheelockot, megöli, majd találkozik Liebermannal. Liebermannt Mengele lövi le; mielőtt Mengele megölhetné, Liebermannak sikerül kiszabadítania a Wheelock család harci kutyáit, akik lefogják Mengele-t. Amikor Wheelock 13 éves fogadott fia, Bobby Wheelock, az egyik Hitler-klón megérkezik erre a jelenetre, Mengele könyörög neki, hogy csatlakozzon Mengele terveihez, és elmondja a fiúnak a származását. A fiú őrültnek tartva őt, ehelyett megparancsolja a család harci kutyáinak, hogy öljék meg, és alkut köt a sérült Liebermannal, hogy azonnal segítséget hív, ha Liebermann megígéri, hogy soha nem árulja el, hogy a fiú utasította a kutyákat Mengele megölésére. A terv így meghiúsul, de 18 Hitler-klón már elvesztette az apját.
Liebermann megsemmisíti a 94 klón listáját, hogy egy fiatalabb nácivadász ne ölhesse meg a még talán ártalmatlannak bizonyuló fiúkat, kijelentve, hogy az erkölcs azt követeli, hogy ne süllyedjenek a nácik szintjére azzal, hogy gyerekeket ölnek. A könyv azonban azzal zárul, hogy az egyik ilyen klónozott fiú, egy amatőr művész, egy olyan jelenetet rajzol, amelyben valaki nagy tömegeket mozgat, hasonlóan Hitlerhez.
Ekkor, 1974 szeptemberében Liebermann telefonhívást kap egy brazil fiatalembertől, aki azt állítja, hogy éppen most fejezte be az úgynevezett "halál angyala", Dr. Josef Mengele, az úgynevezett koncentrációs táborok orvosa, aki a második világháború idején szörnyű kísérleteket végzett a táborok áldozatain, egy találkozó felvételét. A fiatalember szerint Mengele aktiválja az ODESSA-t egy különös feladatra: hat náci (volt SS-tiszt) kiküldésével 94 Nyugat-Európában és Észak-Amerikában élő férfi megölésére, akiknek van néhány közös vonásuk. Valamennyi férfi köztisztviselő, és mindannyiukat bizonyos időpontokban kell megölni, több évre elosztva. Mindegyikük 65 éves lesz a megölésük idején. Mielőtt a fiatalember befejezhetné a beszélgetést, megölik[1].
Liebermann tétovázik, és azon tűnődik, hogy a hívás nem tréfa volt-e. De utánajár a dolognak, és kideríti, hogy a gyilkosságok, amelyekről a fiatalember beszélt, valóban megtörténtek. Miközben megpróbálja kideríteni, miért ölik meg a látszólag jelentéktelen férfiakat, véletlenül felfedezi, hogy két férfi gyermeke egyforma. Végül kiderül, hogy mind a 94 célpontnak van egy-egy 13 éves fia, Adolf Hitler genetikai klónja, akit Mengele ültetett be, és a korrupt örökbefogadási ügynökségek alkalmazottai révén olyan családokhoz helyezték el, akiknek az élete hasonlít Hitler saját neveltetéséhez. Mengele egy új Führert akar létrehozni a náci mozgalom számára, és így próbálja biztosítani, hogy a klónok élete Hitleréhez hasonló utat járjon be. Mindegyik köztisztviselő apja egy 23 évvel fiatalabb nőt vesz feleségül, és megölésükkel Hitler saját apja halálának időzítését próbálják utánozni. 2. Liebermann eléggé előrehalad a nyomozásban ahhoz, hogy az ODESSA befejezze az akciót, és visszahívja a hat náci katonát, akiket a férfiak megölésére küldtek. Mengele feldühödve elhatározza, hogy a lehető legtöbb gyilkosságot egyedül véghezviszi, és az Egyesült Államokba utazik.Liebermann kitalálja, hogy ki a következő célpont - egy Henry Wheelock nevű, Pennsylvaniában élő férfi -, és odautazik, hogy figyelmeztesse Wheelockot, hogy veszélyben lehet az élete. Mengele azonban előbb eléri Wheelockot, megöli, majd találkozik Liebermannal. Liebermannt Mengele lövi le; mielőtt Mengele megölhetné, Liebermannak sikerül kiszabadítania a Wheelock család harci kutyáit, akik lefogják Mengele-t. Amikor Wheelock 13 éves fogadott fia, Bobby Wheelock, az egyik Hitler-klón megérkezik erre a jelenetre, Mengele könyörög neki, hogy csatlakozzon Mengele terveihez, és elmondja a fiúnak a származását. A fiú őrültnek tartva őt, ehelyett megparancsolja a család harci kutyáinak, hogy öljék meg, és alkut köt a sérült Liebermannal, hogy azonnal segítséget hív, ha Liebermann megígéri, hogy soha nem árulja el, hogy a fiú utasította a kutyákat Mengele megölésére. A terv így meghiúsul, de 18 Hitler-klón már elvesztette az apját.
Liebermann megsemmisíti a 94 klón listáját, hogy egy fiatalabb nácivadász ne ölhesse meg a még talán ártalmatlannak bizonyuló fiúkat, kijelentve, hogy az erkölcs azt követeli, hogy ne süllyedjenek a nácik szintjére azzal, hogy gyerekeket ölnek. A könyv azonban azzal zárul, hogy az egyik ilyen klónozott fiú, egy amatőr művész, egy olyan jelenetet rajzol, amelyben valaki nagy tömegeket mozgat, hasonlóan Hitlerhez.
👍4
Forwarded from STOP‼️⛔
EGÉSZSÉGÜGYI-MAFFIA-83-117.pdf
845.4 KB
Ghislaine Saint-Pierre Lanctot Az egészségügyi maffia c. könyvéből egy részlet.