Kr. u. 4. század Julianus, a hitehagyott császár uralkodása: ((nincs hasonlóság a jelen történéseihez)) Politeizmus, és a vallási szabad(os)ság jellemezte ezt az időszakot. A Római Birodalom egész területén Visszaállította a régi vallási kultuszokat. Palesztínában minden ez szerint történt.

Ez a hitehagyott császár támogatta a jeruzsálemi zsinagoga újra építését. Ez után a palesztin partvidék városaiban, Gázától Askalónig, és egészen Heliopoliszig, keresztények ellen folyamatos sérelmek történtek, amelyeket példátlan erőszak kísért. A legerkölcsösebb személyek keresztény templomokat fosztottak ki, papokat kínoztak, felszentelt szüzeket becstelítettek meg. Az áldozatok gyomrát felvágták, és árpát dobtak bele, azt jelképezve, hogy disznókat etetnek. A helyi kormányzók, ismerve a császár véleményét, hallgatólagosan eltűrtek mindent, a "népi érzések" természetes megnyilvánulásainak tekintették. Julianus dicstelen vége:
Samarra városban egy Mercurius nevű keresztény katonája sebesítette meg, egy lándzsát dobott a hasába, ami később végzetes lett. 363. június 26-án halt meg. A történetírók feljegyezték Julianus római császár utolsó szavait amely Jézushoz szólt:

Győztél, galileai!

45 éves afgán egy 6éves kislányt akart feleségül venni de szerencsére a tálibok még időben megjelentek, és arra utasították azt a személyt, hogy várjon, amíg a lány kilenc éves lesz.