Az alábbi írás a Militáns Konzervativizmus Facebook oldalon látott napvilágot, melyet ezúton is ajánlunk azok figyelmébe, akiket világnézeti válaszok is érdekelnek az élet kisebb és nagyobb kérdéseire:

https://www.facebook.com/MilitansKonzervativizmus

🏰 Vármegyék és főispánok realitása a 2022-es Magyarországon

Konzervatív ember számára alapvetően örömteli lehetne az a hír, hogy reális esély mutatkozik rá, hogy belátható időn belül ismét vármegyékben élhetünk, ezek élén pedig főispánok állhatnak.

Azonban fontos megvizsgálni, hogy milyen tartalom húzódik meg ezen formák mögött:

Semmilyen. Ezek szigorúan formai átalakítások, amik hangzatosak ugyan, de üresek.

Ezt semmi nem példázza jobban, mint a vármegye szó használatának indoklása Kocsis Máté tollából:

"A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek. Emellett a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti."

A legalapvetőbb történelmi ismeretek birtokában kijelenthetjük, hogy ennek az indoklásnak semmi alapja és értelme nincs. Egyrészt a jelenlegi Magyarország közjogi értelemben nem folytonos az Apostoli Magyar Királysággal (és ennek a jogfolytonosságnak a hiányáért senki más nem felelős, mint az a kormánykoalíció, amelynek tagja most benyújtotta ezt a tervezetet), másrészt a "vármegye" szó, és a "magyar demokrácia nemzeti jellegének erősítése" szófordulat egy mondatba erőszakolása önmagában ordító paradoxon.

Lázár János a tervezet "ősi" ellensége már 2011-ben kifejtette, hogy mi a meleg-konzervatív hozzáállás a kérdéshez, amivel mi véletlenül sem tudunk azonosulni, de következetessége és őszintesége nyomán megemlítjük. Lázárnak azért nem szimpatikus a kifejezés, mert sértő lehet azokra nézve, akiknek a felmenői cselédek és napszámosok voltak. Nos, ez a PC szabályrendszerrel keveredő "merjünk kicsik maradni" mentalitás, ami a legjobban illik a jelenlegi Magyarországhoz és a jelenlegi világhoz egyaránt, ugyanis abszolút összhangban van az igazi tartalommal, nevezetesen a szellemi cselédség és napszámosság emberi minőségével.

Tehát álláspontunk szerint elsősorban nem a közjogi problémák jelentik a legnagyobb akadályt a szavak legitim használata tekintetében - habár azok sem elhanyagolhatóak - hanem a szellemi közállapotok.

Ha valóban bekövetkezik a váltás az mindössze formai hagyományőrzés lesz, de annak is a legőszintétlenebb, vásári kiadása, ahol nagy felhajtás közepette fröccsöntött műanyag koronát húznak a bohócra. Természetesen piros-fehér-zöld koronát...

Ezzel a mentalitással szemben állítjuk példaképnek uzoni Pünkösti Mihály főispánt, aki totális ellentettje korunk koronás bohócainak. Pünkösti 1944 októberében lett Miskolc és Borsod vármegye főispánja, és kijelentette, hogy a háborús helyzetre tekintettel mindenféle beiktatási ünnepséget mellőzzenek. Élete vizsgálatra érdemes, de önmagában ez az egy momentum megvilágítja azt a mentalitásbeli különbséget, ami megkülönbözteti a főispánt és a fröccsöntött műanyag koronás bohócot.