Légió Hungária

Mozgalmunk budapesti divízióvezetője Lipták Tamás az alábbi gondolatokat osztotta meg "Aldo a jobbszélen" névre keresztelt Facebook oldalán:

"A következő sorokat amolyan gondolatébresztőnek szánom, amivel lehet egyetérteni és természetesen vitatkozni is.

Múlt héten a lengyel Függetlenségi menet, most pedig a szintén hosszú évekre visszatekintő vukovári megemlékezés képei jönnek vissza velem szemben is a különböző magyarországi szurkoló fórumokon, felületeken.
Ezeknek a közös jellemzője egyfajta tetszés, talán csodálat és irigykedés, amiért ott, Varsóban és Vukováron szinte nincs olyan komolyan vehető szurkolótábor, aki ne érezné úgy, hogy igenis ott van a helye ezeken a rendezvényeken! Ezt a jelenlétet pedig helyesnek és magától értetődőnek tartom, hiszen mint többször is kifejtettem már, a lelátón szerveződő közösségek alapvetően számos, a jobboldalisághoz köthető karakterjegyet viselnek magukon, így nem meglepő, hogy ezek nem csak a stadionokban, de a hétköznapi életben is megnyilvánulnak a hazaszeretet vagy éppen a lokálpatriotizmus formájában. Sőt, utóbbit talán egészségesebbnek is tartom, vagyis a meccs legyen a meccsé, de ettől még egyéb módokon a szurkoló képviselheti színeit különböző megemlékezésen, akár szervezett formában.

Szóval csodáljuk őket ezért, és ennyi. Pedig idehaza is lennének alkalmak, amikor az eddigieknél jobban is megmozdulhatna a szurkolói társadalom, olyan témákban, melyekkel látszólag egyébként tud azonosulni.
Készülnek persze kiírások, néha koreográfiák is egy-egy nemzeti ünnep kapcsán, ami teljesen pozitív, ugyanakkor nem értem a nagyszámú távolmaradást a stadionon kívüli rendezvényektől. Nincs tábor idehaza, amelyik ne emlékezne rendszeresen az első világháborút követő országcsonkításra a lelátón, miközben a Trianon felvonulás egy olyan rendezvény, amely két évtizede emlékeztet minket legnagyobb nemzeti tragédiánkra az utcán. Vagy ott van a Becsület Napja, ami szintén több, mint 20 éves múltra tekinthet vissza a sok fanatikus által is látogatott Kitörés túrával egyetemben. Ezeken tudom, hogy nagyon sok szurkoló fordult meg az elmúlt években, és személyes beszélgetéseken is elmondják sokan a lelátón klubszínektől függetlenül is, hogy milyen jó és fontos rendezvények ezek.
Szándékosan hagytam a felsorolás végére október 23-át, hiszen talán mind közül ez a dátum állhat a legközelebb a szurkolói társadalomhoz nem csak időben, de azért is, mert a pesti srácokban saját magunkat, a szurkolót, ultrát, huligánt, a hazaszerető, nacionalista fiatalt is nagyon könnyű felfedezni. Október 23. könnyedén lehetne a mi Függetlenségi menetünk több ezer szurkolóval, tüzekkel, zászlókkal, füstbombákkal. Miért is ne?
Éppen ezért érthetetlen az a fajta passzivitás, melyet a szurkolók részéről (tisztelet a kivételnek, mert vannak szerencsére akik még koszorúznak is!) tapasztalni a rendezvények kapcsán.

Sokszor hallani, hogy nem akarják, hogy ezzel vagy amazzal a témával, párttal vagy szervezettel azonosítsák őket. Azért, mert nacionalisták szervezik ezeket? A varsói Függetlenségi menetet is azok szervezik. Ez így egészséges és normális. Vagy talán mert félnek a megbélyegzéstől? Melyiktől? Hogy lenáciznak? Mintha nem tennék ezt meg egyébként is. Különben meg nehogy már néhány balliberális firkász, meg oknyomozó „újságíró” miatt ne emlékezhessen kedve szerint, akiben erre egyébként lenne hajlandóság. A Deák téri megmozdulásnál sem zavart ez senkit, azért pedig, mert teszem azt október 23 - án akár szervezetten megjelennek szurkolói csoportok mondjuk a Légió Hungária rendezvényén (ahogy szoktak egyébként kisebb számban), még nem feltétlenül jelenti azt, hogy más kérdésekben is száz százalékig ugyanazt gondolnák, hogy mindenben teljesen azonosulni kellene.

Tudom, tudom, a média és a megítélés, de erre fentebb már utaltam.

1.28K views11:28