Ha egyetlen jelenséggel kellene láttatnunk, hogy mi is az igazi problémánk a NER-el, hogy mi a különbség köztük, illetve köztünk, akkor ez egy kiváló példa volna.

Kitalálták a Megafonnál, hogy megalapítják a Nemzeti Ellenállás Mozgalmát. Pörögnek a videók, kommentelnek egymás alá nagy lendülettel a srácok, hangzatos célokat fogalmaznak meg. Igaz, hogy tulajdonképpen elég volna a legtöbb általuk felvetett ügyben kenyéradó gazdáikat megkeresni, hiszen, ha valaki tudna hathatós ellenlépéseket tenni a genderőrület ellen (mondjuk az egyre szaporodó "pride-ok" tiltása), vagy mondjuk a migráció ellen (a tízezrével behozott vendégmunkások is valahogy idekerülnek), netán a háború ellen (a háborús bűnösnek nyilvánított Netanjahu meghívásának az esete) akkor az éppen a kormánypárt, de ezen lendüljünk át most.

Az igazi probléma még csak nem is az, hogy pontosan ugyanezeket a szlogeneket, elnevezéseket már kb 20-25 éve használja/hasznàlta a széljobb. Nem kell túl nagy internetes kutatás hozzá, hogy bárki ráleljen arra, hogy Toroczkai Lászó, vagy a 2006-ot követő utcai harcok, a körülöttük kiépült portálok, újságok, zenekarok, mozgalmak, hogy úgy mondjuk: már lefoglalták ezeket a fogalmakat. Ráadásul tettèk ezt teljes joggal!

Az utolsó mondatról pedig átköthetünk a legsúlyosabb problémára. Annó a nemzeti ellenállás jelentett valamit, ha úgy tetszik volt súlya. Minden hibájával, amatőrizmusával együtt is respektet harcolt ki magának. Igen, sokszor a szó legszorosabb értelmében harcolnia kellett, de, amikor nem könnygáz és gumilövedék záporozott rá, akkor is eljárások és vegzatúra, nem pedig súlyos milliárdok közpénzből. Ezek a megafonos papagájok pedig maximum a nézettségért harcolnak, ráadásul még abban sem túl jók!

A nemzeti ellenállás formája, arcai, fókuszpontjai változhatnak, ahogy a világ is változik, a kihívások is változnak, de azt biztosan kijelenthetjük, hogy hitelesen ezek a figurák semmiképpen sem kèpviselhetik!