Munkásőrök, szovjet felszabadítók, orosz felszólalók - nem időutazás, ez 2025-ben történik

Már tényleg unalmas leírni, hogy ebben a fene nagy "fasiszta" diktatúrában kb. hetente van valamilyen szélsőbalos megmozdulás, ráadásul legálisan, a hatóságok tudtával. Szintén elcsépelt, de nagyon is igaz, így nem haszontalan leírni, hogy eközben a rendőrség széljobbos koncerteket zaklat, februárban esély sincs megemlékezést bejelenteni a közegünkből, de volt itt már küzdősport gála is üldözve.

Azért azt sem árt aláhúzni, hogy "Európa utolsó reménye" Oroszország, ismét csak nem a Kitörés hősei előtt tisztelgett, hanem egy echte kommunista megmozduláson képviseltette magát. Igen, tudjuk, ott mást jelent...

Nézzük a díszes kompániát! Szervező a Munkásőr Emléktársaság (az mindenkinek megvan, hogy a Munkásőrség egy feloszlatott, betiltott szervezet?!) volt, az eseményen képviseltette magát az Oroszországi Föderáció Nagykövetsége, valamint a magyarországi kommunista szervezetek: a Magyar Munkáspárt, a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete, a Magyar Antifasiszta Liga és a Marx Károly Társaság.

Sej László, a Munkásőr Emléktársaság vezetője mellett Alexandr Verkhnyev, az Oroszországi Föderáció Nagykövetségének harmadtitkár is beszédet mondott, rajtuk kívül Preyer Márk, a Magyar Munkáspárt országgyűlési képviselő-jelöltje, valamint Hirschler Tamás, a Magyar Antifasiszta Liga elnöke szólalt fel.

Az ország kirablásáról, a megerőszakolt százezernyi nőről, az ezt követő négy évtizedes megszâllásról vélhetően ezúttal sem esett szó.

Mi pedig nem tudunk mást mondani: vesszen a kommunizmus minden maradéka!

Amikor a Nyugatiban leszálltam a metróról 11 óra környékén, úgy voltam vele, hogy oda megyek a hét - számomra - első szabadnapján, ahova hamarabb indul a vonat. Solymár győzött a Dunakanyarral szemben. Nem bántam meg.

A Paprikás-patak befagyott vizén ugyan királyt választani nem lehetett, de így is mutatós látványt nyújtott. Nem terveztem előre, csak élveztem a jó időt, ami kirándulásra egészen kiváló volt. Haladtunk a tacskóval a sárga jelzésen, a kék négyzeten, a kék túra útvonalán is. Remeteszőlős után a piros négyzeten folytattuk nyugat felé, ekkor egy pillanatra felvetődött bennem, hogy megcélozzam a Csergezán Pál kilátót. Erről végül letettem.

A Budakeszi Vadasparknál fordultam végül a tömegközlekedés felé, ami visszahozott Budapestre valamivel fél öt előtt. Tökéletes kikapcsolódás volt egy kellemes fárasztó sétával.