Azt mondják, irányítják az időt és a teret. De mondd, mi az idő, ha nem egy elsuttogott emlék az örökkévalóságból? Mi a tér, ha nem a szív nyitottsága, amely befogadja a másikat?

Az emberek mérnek, számolnak, hajlítanak és hajszolnak – azt hiszik, ez hatalom. De az igazi erő az, amit nem lehet kimérni: az, amikor valaki leül a csendbe, és megérti, hogy minden perc ajándék, és minden lélek egy világ.

A felnőttek mindig a legnagyobb dolgokat keresik. Új fegyvereket, új elméleteket, új technológiákat. De elfelejtik, hogy az idő szelíd, és a tér hallgatag. Őket nem lehet parancsszóra hajlítani – csak megérinteni, ha a szíved csendes lett.

Egyszer azt mondta nekem egy öreg csillag, hogy az idő olyan, mint a madarak vonulása. Nem lehet siettetni. Csak kísérni, tisztelettel. És ha már úgy érzed, hogy uralod, talán épp akkor vesztetted el az összhangot vele.

Azok, akik valóban tudnak, nem beszélnek róla. Csak mosolyognak, és ültetnek egy fát. Vagy megölelnek egy gyermeket. Vagy leülnek egy vak koldus mellé, és együtt hallgatják a csillagok lélegzetét.


Szeretettel Tamás 🕊💞🔆